Bornholmer Strasse, 1989. november 9.

Húsz évvel ezelőtt ez volt az egyik első utca, ahol megnyitották a berlini falat. Hétfőn pedig ez lesz az egyik helyszíne az évfordulós ünnepségeknek, amelyeken újra találkoznak egymással a húsz évvel ezelőtti történelmi este főszereplői. A Brandenburgi kapunál, a város szívében pedig legalább százezer embert várnak a főünnepségre, amelyen a világ vezető politikusai is részt vesznek, többek között Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország képviseletében. Az ázsiai útján tartózkodó Barack Obama amerikai elnök nevében az államtitkár, Hillary Clinton lesz jelen, de részt vesz az utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov is.

P. Federico Lombardi, a Vatikáni Televíziós Központ igazgatója heti jegyzetét a berlini fal leomlásának szentelte, megvizsgálva mekkora szerepet játszott abban a II. János Pál pápa által vezetett egyház.

"Húsz év telt el azóta a felejthetetlen nap óta, amikor leomlott a berlini fal. Mekkora ünnep volt az Berlin lakosságának! Milyen meglepetést és örömöt váltott ki Európában és az egész világon azoknak a hihetetlen képeknek a látványa! Közel harminc éven át azok, akik megpróbáltak átjutni a falon, életüket kockáztatták a szabadságért; emberek tucatjai haltak meg az arra járók szeme láttára. Azt hittük, hogy a nagy börtön, melyet a fal és a vasfüggöny zárt körül, még sok évig kitart majd.

Azonban a szabadságvágy és a rezsim gyengesége, mely az Isten- és az emberellenes ideológián alapult, mélyen dolgozott a kelet-európai népekben, előkészítve a hatalmas bukást, amelyet ritka és szerencsés módon nem kísért nagy vérontás.

Anélkül, hogy le akarnánk egyszerűsíteni ezt a rendkívül összetett történelmi folyamatot, magától értetődő, hogy emlékeztessünk II. János Pál megválasztására és személyére, utazásaira a túlnyomó részt katolikus hitet őrző Lengyelországban, és a hatásra, amelyet a népek szabadságvágyára tett. Amikor az idős pápa végül áthaladt a Brandenburgi kapun, nemcsak Németország egyesült újra, hanem egész Európa fellélegezhetett mindkét tüdejével Keleten és Nyugaton. A keresztény hit megmutatta, hogy ismét hozzájárult a földrész egységéhez és civilizációjához, legyőzve az állami ateizmus kegyetlen megpróbáltatását. Jó erre emlékezni akkor, amikor a hitet szigorúan be akarják szorítani a magánszférába.

Ezalatt a világban sajnos újabb falak épültek és épülnek ma is. Továbbra is elkötelezzük magunkat, arra várva, hogy végül megünnepelhessük hiábavalóságukat és ledöntésüket".