Nagy meglepetést váltott ki XVI. Benedek pápa azon kezdeményezése, hogy enciklikája megjelenését egy levéllel kísérje, amelyet a Szent Pál társaság neves hetilapja olvasóihoz intézett. Antonio Sciortino atya, a Famiglia Cristiana igazgatója elmondta: „ez az első alkalom, hogy a Pápa egy folyóiratba ír. Először nem akartam elhinni, de amikor megkaptam a szöveget, meghatódva forgattam kezemben a két, sűrűn teleírt német nyelvű oldalt, alatta a Szentatya kézjegyével.” Nagy kiváltságban részesített minket a Pápa, akinek levele nemcsak segít minket enciklikája olvasásában, hanem választ is ad azokra a felületes kommentárokra, amelyek a dokumentum megjelenése után láttak napvilágot.
„Kedves olvasók, nagy örömömre szolgál, hogy a Famiglia Cristiana eljuttatja otthonaitokba enciklikám szövegét és hogy néhány szóval megkönnyíthetem számotokra olvasását” – kezdi levelét XVI. Benedek pápa, majd kifejti, hogy a dokumentum első része kissé „nehéznek és elvontnak” tűnhet. Előrehaladva az olvasásban azonban nyilvánvalóan kitűnik belőle a szándék, amellyel válaszolni akart a „keresztények életére vonatkozó konkrét kérdésekre”.
Az első rész arról szól, hogy valóban szerethetjük Istent, mert közel van hozzánk, belépett életünkbe, jelen van a szentségekben. A szeretet nemcsak egy érzés, hozzátartozik az akarat és az intelligencia is, így megtanulhatjuk szeretni Istent szívünk s lelkünk teljességével.
Vajon tudjuk-e valóban szeretni felebarátunkat, aki idegen, vagy egyenesen ellenszenves számunkra? Igen – válaszol levelében a Pápa -, ha Isten barátai vagyunk. Ha Krisztus barátai vagyunk és hozzá fűződő barátságunk fokozatosan fontossá, meghatározóvá lesz számunkra, akkor elkezdjük szeretni azokat, akiket Ő szeret és akiknek szüksége van ránk.
Levele második részében a Szentatya aláhúzza, hogy az egyháznak folytatnia kell karitatív tevékenységét a testben és lélekben szenvedők megsegítésére, nem hagyhatja azt pusztán a humanitárius szervezetekre.
Ami az egyház politikai szerepvállalását illeti, a Pápa leszögezi, hogy a politika elsődleges feladata a társadalom igazságos rendjének megteremtése. Az egyház természeténél fogva nem folyik bele közvetlenül a politikába, tiszteletben tartja az állam szuverenitását és annak rendjét. Ennek a rendnek a keresése a józan ész dolga, miként a politika valamennyi állampolgár érdeke. Gyakran azonban a józan észt elvakítja az érdek és a hatalomvágy – folytatja magyarázatát XVI. Benedek. A hit arra szolgál, hogy megtisztítsa az észt, hogy az helyesen lásson és döntsön. Az egyház feladata tehát, hogy meggyógyítsa az értelmet és megerősítse a jó akaratát. Ebben az értelemben – anélkül, hogy ő maga politizálna – az egyház szenvedélyesen részt vesz az igazságért folyó harcban. A közéletben dolgozó keresztényekre vár a feladat, hogy egyre új utakat nyissanak az igazság felé.
Levele végén a Szentatya hozzáteszi még, hogy az igazság soha nem teheti fölöslegessé a szeretet. Az igazságon túl az embernek mindig szüksége lesz szeretetre, amely lélekkel tölti meg az igazságot. Napjaink ezer sebből vérző világa a keresztény szeretet tanúbizonyságára vár, melyet a hit világít meg. Világunkban, mely gyakran oly sötét, ezzel a szeretettel ragyog föl Isten világossága. – zárja levelét XVI. Benedek pápa a Famiglia Cristiana – katolikus hetilapban.